2006-ban váratlan nemzetközi sikerrel, sokak szerint a bayreuthinál is jobb két Parsifal-előadással kezdődött a Budapesti Wagner-napok sora, amely mára kitüntetett rangú Wagner-kultuszhellyé avatta a kiváló akusztikájú, különleges színpadi és szellemi dimenzióval rendelkező Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. Az immár évtizedes tradíciókkal rendelkező fesztivál rendre visszatérő, soha meg nem unt produkciója a wagneri örökség szerint négy egymást követő napon előadott A nibelung gyűrűje. S a Ring mellett minden évben feltűnik egy-egy másik, a halhatatlanságnak ajánlott Wagner-zenedráma is. 2006-ban éppen a Parsifallal kezdődött a rangos nemzetközi fesztivállá emelkedett Wagner-napok sora. Majd következett a Trisztán és Izolda, a Lohengrin, a Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok, A bolygó hollandi és még a korai Rienzi is színpadra kerül 2017-ben.

Hírek

Már kaphatók belépők a 2017-es Budapesti Wagner-napokra!

A Budapesti Wagner-napok 2017-ben is lenyűgöző produkciókkal várja a közönséget. A rendezvény eddig a szerző minden klasszikussá vált zenedrámáját felvonultatta már, legkiemelkedőbb attrakcióként a Ring-tetralógiát is évek óta együtt láthatja a közönség. A szcenírozott előadásokon a legkiválóbb Wagner-énekesek lépnek fel.

2017-ben június 15-18-ig látható A Nibelung gyűrűje négy monumentális darabja, olyan énekesek közreműködésével, mint például Johan Reuter, Christian Franz, Gerhard Siegel, Walter Fink, Iréne Theorin. Június 8-án és 21-én pedig a Parsifal látható Violeta Urmana, Peter Seiffert és Albert Pesendorfer szólóénekesekkel.

A Ring-tetralógiára szóló bérletek, illetve a Parsifal előadásaira a jegyek már megvásárolhatók, részletek ide kattintva érhetőek el.

Programnaptár

2017 június

Idézetek, kritikák

Ugyan ki gondolta volna néhány éve, hogy Budapesten a világ bármely operaházával versenyképes színvonalú Wagner-előadások fognak születni? Valószínűleg egyedül Fischer Ádám.

Már 2002-ben próbálkozott azzal, hogy a Richter János-emlékkoncertek égisze alatt hazahozza külföldön csiszolt tudását, és concertante előadásokban, bayreuthi énekesekkel évente valami rendkívülit csináljon. De az igazán nagy terv megszületését az új hangversenyterem akusztikája és lehetőségei inspirálták. Előzmények nélkül, szinte a semmiből varázsolta elő tavaly a Parsifal két előadását, amely váratlanul és megdöbbentő módon magasabb színvonalúra sikeredett, mint az éppen futó bayreuthi változat. Egy revelatív erejű sikert megismételni, bizony, nem könnyű. De Fischer Ádám képes rá. És nem kétséges, ha hagyják, évről évre megteszi majd.

(Rockenbauer Zoltán, kultura@hetivalasz.hu – 7. évfolyam 24. szám, 2007.06.14)

Nem túl sokszor, de nem is túl ritkán részesülhet nagy színpadi előadások revelációszerű élményében a mindenkori közönség és annak alázatos szolgája, a kritikus. Ahogyan Wagnert Schröder-Devrient, a kimagasló előadás, a kiemelkedő előadók kínálta-biztosította felismerések őt is az emberi lényeget kifejező szintetikus tapasztalatokkal ajándékozhatják meg.

Minden becsületes előadó és előadás törekszik a mű lényegének felfedésére, de megkockáztatom, minél direktebben törekszik, annál bizonytalanabb a siker. Az igyekezet sokszor éppen hogy fordított hatást eredményez: túljátszott-túlénekelt szerepek, túlértelmezett karnagyi munka mellett újabb lehangoló tapasztalatok szerint a legtöbbször a rendező buktatja el a produkció szép szándékait azzal, hogy a prekoncepció vesszőparipájára pattanva kezdi üldözni az esszenciát. Hányszor látjuk, a magas lovon ülve elgaloppírozza magát, és elszáguld a cél mellett. Nem lehet elég hangsúlyosan méltatni a kivételes koncentrációt, amellyel a budapesti Wagner-napok ideátorai és kivitelezői eddig minden alkalommal, minden bemutatón a művek valódi tartalmi magvát keresték, azt igyekeztek kiemelni és felmutatni. Tanúk tízezrei tehetik le rá a nagyesküt, törekvésük sokszor vezetett felvillanyozó vagy lenyűgöző eredményre. És ha a nyolc év során voltak is halványabb aktusok, egyrészt semmi nem volt kellemetlen, félrevezető, hamis, még okoskodó sem. Másrészt a szürkébb produkcióban is bőven akadt meggondolkodtató, művészileg, filozófiailag és érzelmileg bevilágító mozzanat. Kényesen őrizve kívülállásomat mindenféle berkeken, nem tudom, kinek kell és lehet megköszönni, hogy a Wagner-napok láthatólag-érezhetőleg mindvégig kívül tudott maradni honi és európai hatalmi és ideológiai harcokon és háborúkon is, hogy a Nemzeti Hangversenyteremben a névadó szelleméhez méltón mindenkor a tehetség számított - a szerző zsenije és az előadók tálentuma -, és hogy így kivételes módon betölthette az Asyl, a Wahnfried funkcióját, a menedékét, melybe Wagner, az örök harcos, alkotó élete során minduntalan be kívánta menteni személyét és művészetét. Zürichben rossz helyen kereste, talán Bayreuthban is csalódott - másként miért ment volna meghalni Velencébe? Hízelegjünk magunknak: Soroksáron hazatalált.

(Tallián Tibor, Muzsika – 2013 augusztus)

A külföldön díszletterveivel nevet szerzett fiatal rendező, Hartmut Schörghofer […] magabiztosan tartja kézben az indaszerűen szerteágazó cselekményt.

Figyelemre és elismerésre méltó, hogy nem enged a csábításnak, és mindvégig azonos, látványban és hatáselemekben egyaránt szigorú gazdaságossággal megkomponált, mégsem szegényes regiszterben szólaltatja meg Wagnert. A rendező meglehetős szerénységről téve tanúbizonyságot olyan utat választott, amelyen kizárólag a zenéé, nem pedig saját ötleteié a főszerep.”

(Jászai Tamás, www.kultura.hu)

Az ötletgazdák szerényen Budapesti Wagner-napok 2008 névvel illették nagyszabású vállalkozásukat, mely idén arra volt hivatott, hogy a tavalyi fél ciklust négyestés egésszé forrassza össze.

Egy svájci idegenvezető messzebb ment. A walkür első szünetében a táblácskájánál uzsonnára gyülekező csoportjának ezt írta: Wagner-Festtage („Wagner-ünnep”).

(Molnár Szabolcs, Magyar Narancs)

Hartmut Schörghofer újszerű rendezése alapvetően a viszonyokra épít. Ember és ember, ember és isten, isten és isten közti kapcsolatokra. A legfőbb célja a lehető legvilágosabb eszközrendszer alkalmazása.

És itt mindjárt dicsérően kell megemlíteni, hogy Schörghofer nem állt meg az egyes esték premierjénél, nem állt meg az első négyestés ciklus felállításánál sem 2008-ban, sőt, még az azt követő évi ismétlésnél sem.

A rendező tovább stilizálta alkotását, mely mostanra egy-két apró részletben tovább tökéletesedett. Elhagyott jelentéktelenebb részeket, hozzátett újakat. Néhány változtatást a főszereplők olykori cseréje indukált, máshol meg nyilván a rendező talált ütősebb megoldást az adott szituáció megjelenítésére. Egyre kevesebb eszköz került kézbe, és tényleg, kiderült, nem muszáj Wotannak feltétlenül minden pillanatában dárdát, Siegfriednek kardot, Mimének kalapácsot szorongatnia ahhoz, hogy tudjuk, ki ő és mit csinál.

(zéta, momus, 2012. június 21.)

Christian Martin Fuchs:

„Richard Wagner Ringje a forradalom története, és miként az általa ismert valamennyi forradalom (1789, 1848), az ő forradalma is dermedtségben, árulásban, vérben végződik.

Fischer Ádám:

„Ismét elhangzik A nibelung gyűrűje teljes egészében, négy egymás követő estén, úgy, ahogyan azt Richard Wagner másfél évszázada megálmodta.

„Hogy a szükség hajtaná őket arra, hogy hősökké váljanak.” – (Richard Wagner, 1850)

Wagner Ringje a visszatérés története: az arany, amihez hatalom kötődik, s amely egyaránt megrontja az isteni és emberi világot, visszatér a Rajna védelmező vizébe. Esélyt kínálva ezzel a túlélők számára.„…a bajt hozó hatalom, a szerelem valódi mérge, a természettől elorzott és meggyalázott aranyban…” – (Richard Wagner, 1854)

Wagner Ringje a modernitás története. Ami az öröklött erkölcsi és vallási értékektől való megszabadulással kezdődött. Röviden: a felvilágosodással. Siegfried, a Wotan által olyannyira várt hős mentes ezektől az értékektől. Afféle Rambo, aki nem ismeri a félelmet, aki játéknak tekinti a háborút, akinek a gyilkolás a célja. Az újkor Herkulesének nagyszabású rrendrakása végén azonban ott a katasztrófa és a pusztulás, amelyet nem ő okozott, s amelyet megakadályozni sem képes. És ott van saját halála is a történet végén. Hogy miképen történhetett volna mindez másként, arról senki nem mesélt neki.

„Hogy csak emléke maradjon, ki akarom törölni minden nyomát a dolgok eme őrült rendjének, amely erőszakból, hazugságból, gondból, képmutatásból, ínségből, nyomorúságból, szenvedésből, könnyekből, csalásból és bűnözésből van összeszőve…” – (Richard Wagner, 1849)

És a Ring egyben szerelmi történet, pontosabban a Szerelmi Történet. A walkür Brünnhilde vétkes félistenből halandó nővé válik Siegfried által, szerelme pedig Siegfriedet, a kegyetlen ifjút férfivá avatja. A profán „énekek éneke jelleg”, ami a mű reményteli olvasatát nyújtja, az egoizmus és az árulás világai között megbújó háborítatlan fénysugárként jelentkezik.”

Óriási lehetőség ez az előadóművész számára, de a művészi felelősség sem kisebb: meg kell győznünk mindenkit, hogy az általunk elképzelt Wagner-fesztivál valóban felveszi a versenyt bármely Wagner-produkcióval a világon. Olyan operaelőadást akarunk létrehozni, amely hadat üzen az unalomnak, az előadó-művészet legnagyobb ellenségének. A mi Ringünkben a történet kibontakozása közben a 19. századi színház realitás-illúziójának legelemibb alkotórészei is lebomlanak, hogy más formában, eltávolítva, modern asszociációkat keltve álljanak össze újra.

Célunk – tudom, merész szavak – a jövő operajátszása, hiszen a színház mindig, immár mintegy háromezer éve, a mindenkori máról szól. Az alkotás örök, és minden generációt megszólít – de amit mond, értelmezni kell. Az értelmezés mikéntje és hogyanja, egy-egy előadás egyedi jellegzetessége a Budapesti Wagner-napok esetében a zenés színház típusainak keveredésén is alapul.Fesztivál lévén, meghívott és változó előadó-gárdával dolgozunk, ugyanakkor a körülmények egyszerisége ellenére a produkció egysége, a koncepció összefüggéseinek megmutatása feltétlen elsőbbséget élvez. Keveredik benne a báb- és árnyjáték, a vetítés, a film és a tánc, ráadásul az énekesek feladata sem kimondottan szokványos.

A szerepek és a szereplők egysége esetenként szétválik; a megszemélyesítés, az azonosulás szuggesztivitása mellett a történet folyamatának az is különös súlyt ad, hogy egy-egy szerepet az énekes mellett esetleg más is megjelenít. A különleges megoldások sem kőbe vésett attrakciók: a tapasztalatok nyomán évről évre változhatnak, hiszen Bayreuth és Wagner szelleméhez híven a produkciót a szüntelen kísérletezésnek, tökéletesítésnek kell megtöltenie élettel, lendülettel.

Az előadás egyaránt támaszkodik a korhű és a modern színpadi elemekre – így tudjuk leginkább megmutatni Wagner merész és ma is aktuális modernségét.”

Christian Martin Fuchs:

„Richard Wagner Ringje a forradalom története, és miként az általa ismert valamennyi forradalom (1789, 1848), az ő forradalma is dermedtségben, árulásban, vérben végződik. „Hogy a szükség hajtaná őket arra, hogy hősökké váljanak.” – (Richard Wagner, 1850)

Wagner Ringje a visszatérés története: az arany, amihez hatalom kötődik, s amely egyaránt megrontja az isteni és emberi világot, visszatér a Rajna védelmező vizébe. Esélyt kínálva ezzel a túlélők számára.„…a bajt hozó hatalom, a szerelem valódi mérge, a természettől elorzott és meggyalázott aranyban…” – (Richard Wagner, 1854)

Wagner Ringje a modernitás története. Ami az öröklött erkölcsi és vallási értékektől való megszabadulással kezdődött. Röviden: a felvilágosodással. Siegfried, a Wotan által olyannyira várt hős mentes ezektől az értékektől. Afféle Rambo, aki nem ismeri a félelmet, aki játéknak tekinti a háborút, akinek a gyilkolás a célja. Az újkor Herkulesének nagyszabású rrendrakása végén azonban ott a katasztrófa és a pusztulás, amelyet nem ő okozott, s amelyet megakadályozni sem képes. És ott van saját halála is a történet végén. Hogy miképen történhetett volna mindez másként, arról senki nem mesélt neki.

„Hogy csak emléke maradjon, ki akarom törölni minden nyomát a dolgok eme őrült rendjének, amely erőszakból, hazugságból, gondból, képmutatásból, ínségből, nyomorúságból, szenvedésből, könnyekből, csalásból és bűnözésből van összeszőve…” – (Richard Wagner, 1849)

És a Ring egyben szerelmi történet, pontosabban a Szerelmi Történet. A walkür Brünnhilde vétkes félistenből halandó nővé válik Siegfried által, szerelme pedig Siegfriedet, a kegyetlen ifjút férfivá avatja. A profán „énekek éneke jelleg”, ami a mű reményteli olvasatát nyújtja, az egoizmus és az árulás világai között megbújó háborítatlan fénysugárként jelentkezik.”

Fischer Ádám:

„Ismét elhangzik A nibelung gyűrűje teljes egészében, négy egymás követő estén, úgy, ahogyan azt Richard Wagner másfél évszázada megálmodta. Óriási lehetőség ez az előadóművész számára, de a művészi felelősség sem kisebb: meg kell győznünk mindenkit, hogy az általunk elképzelt Wagner-fesztivál valóban felveszi a versenyt bármely Wagner-produkcióval a világon.

Olyan operaelőadást akarunk létrehozni, amely hadat üzen az unalomnak, az előadó-művészet legnagyobb ellenségének. A mi Ringünkben a történet kibontakozása közben a 19. századi színház realitás-illúziójának legelemibb alkotórészei is lebomlanak, hogy más formában, eltávolítva, modern asszociációkat keltve álljanak össze újra.

Célunk – tudom, merész szavak – a jövő operajátszása, hiszen a színház mindig, immár mintegy háromezer éve, a mindenkori máról szól. Az alkotás örök, és minden generációt megszólít – de amit mond, értelmezni kell. Az értelmezés mikéntje és hogyanja, egy-egy előadás egyedi jellegzetessége a Budapesti Wagner-napok esetében a zenés színház típusainak keveredésén is alapul.Fesztivál lévén, meghívott és változó előadó-gárdával dolgozunk, ugyanakkor a körülmények egyszerisége ellenére a produkció egysége, a koncepció összefüggéseinek megmutatása feltétlen elsőbbséget élvez. Keveredik benne a báb- és árnyjáték, a vetítés, a film és a tánc, ráadásul az énekesek feladata sem kimondottan szokványos.

A szerepek és a szereplők egysége esetenként szétválik; a megszemélyesítés, az azonosulás szuggesztivitása mellett a történet folyamatának az is különös súlyt ad, hogy egy-egy szerepet az énekes mellett esetleg más is megjelenít. A különleges megoldások sem kőbe vésett attrakciók: a tapasztalatok nyomán évről évre változhatnak, hiszen Bayreuth és Wagner szelleméhez híven a produkciót a szüntelen kísérletezésnek, tökéletesítésnek kell megtöltenie élettel, lendülettel.

Az előadás egyaránt támaszkodik a korhű és a modern színpadi elemekre – így tudjuk leginkább megmutatni Wagner merész és ma is aktuális modernségét.”

Alberich, a törpe (nibelung-ivadék) lemond a szerelemről, mert csak így szerezheti meg a világ fölötti uralmat, a Rajna aranyát.

Siegmund fáradtan keres menedéket, mint később kiderül, saját húga és annak férje házában. A férjet éppen ellene hívták bosszúra, de a vendégjogot tiszteletben tartva éjszakai szállást ad neki.

Mime, a nibelung hiába próbálkozik, hogy Siegfried kardját eggyé kovácsolja. A kard titka, hogy legyőzi a világuralmat jelentő gyűrűt őrző óriást. Siegfried maga áll a pöröly mellé és néhány erőteljes ütésére a penge összeforr.

Gunther király uralmát rangos házasság szilárdíthatná meg. Brünnhildét áthatolhatatlan tűz őrzi, de Siegfried el tudná hozni számára, ha jutalmul elnyerné Gunther húga kezét.

2017. június 15. csütörtök 18.00

Előeste

A Rajna kincse

Zenedráma négy képben (Szünet nélkül)

Német nyelvű előadás, magyar szövegvetítéssel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben

A földi világban. A rajnai sellők könnyelmű játékát Alberich, a nibelung zavarja meg. Miután a sellők elutasítják, és nem töltheti velük a kedvét, elrabolja tőlük az aranykincset. Ehhez esküvel le kell mondania a szerelemről.

Az istenek birodalmában. Házasélete békéjének megőrzése érdekében Wotan a két óriással, Fafnerrel és Fasolttal várat építtetett felesége, Fricka számára. Az építőknek fizetségül Fricka testvérét, Freiát ígérte oda, s a törvények isteneként állnia kellene a szavát. A kiutat jelentő megoldást Loge, a furfangos tűzisten találja meg. Azt tanácsolja Wotannak, hogy Freia helyett ajánlja fel az óriásoknak azt a varázsgyűrűt, amelyet Alberich a Rajna kincséből kovácsolt. Loge és Wotan elutazik Nibelheimba, a nibelungok világába, hogy megszerezze a kincset. Az óriások elfogadják a csereajánlatot, de Freiát túszként maguknál tartják. Nélküle és az általa kínált étkek, az aranyalmák nélkül az istenekre halál vár.

Az alvilágban. A csodagyűrű és a láthatatlanná tevő ködsisak birtokában Alberich a neki alávetett nibelungokat kínozza, közülük is leginkább Mimét, a saját fivérét. Logénak csellel sikerül eloroznia tőle a kincset, a sisakot és a gyűrűt. Alberich mindenkit megátkoz, aki a gyűrűt valaha is birtokolni fogja.

Az istenek birodalmában. Freiát immár kiválthatják az óriások fogságából. Wotan a gyűrűt meg akarja tartani, Erda, a női főistenség azonban óva inti ettől. Szavai hatására Wotan megérti, hogy az istenek elpusztulnak, ha ő nem adja át a gyűrűt, ezért végül megválik tőle, annak átka pedig azonnal hatni kezd. Az érte folytatott veszekedésben Fafner megöli fivérét, Fasoltot. Az istenek bevonulnak a Walhallának nevezett várba. Kísérőjük két holló, Wotan madarai, amelyek a világ eseményeiről visznek híreket a főistennek. Loge kárörvendőn figyeli a pusztulásra ítélt isteneket. Csak a rajnai sellők maradnak hátra, akik az elveszett aranyat siratják.

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Dramaturg: Christian Martin Fuchs
Jelmez- és bábterv: Corinna Crome
Fényterv: Andreas Gruter
Videó: Momme Hinrichs, Torge Moller (fettFilm)
Koreográfia: Teresa Rotemberg
Játékmester, rendezőasszisztens: Polgár Etelka, Gábor Sylvie
Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer

Wotan:

James Rutherford

Wotan:

James Rutherford

2006-ban megnyerte a Seattle-i Opera Nemzetközi Wagner Versenyét, s azóta a német romantikus operák, különösen Wagner műveinek elismert énekeseként tartják számon. A bariton énekelte Hans Sachsot (Bayreuthi Ünnepi Játékok, Bécsi és Hamburgi Staatsoper, Kölni és San Franciscó-i Opera, Glyndebourne), Wolframot (San Franciscó-i Opera) Kurwenalt (Washingtoni Nemzeti Opera), A bolygó hollandi címszerepét (Budapesti Wagner-napok), valamint Amfortast és a Hollandit az Andris Nelsons vezényelte Birminghami Szimfonikusokkal. Wagner-áriákat tartalmazó albuma is megjelent Andrew Litton vezényletével és a Bergeni Filharmonikusok közreműködésével.

Donner:

Haja Zsolt

Donner:

HAJA Zsolt

HAJA Zsolt szülővárosában, Debrecenben a helyi operajátszás egyik pillére. Pályáját a 2006-os szegedi Simándy József Énekverseny és a Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekverseny győzteseként, valamint a bécsi Hans Gabor Belvedere Énekverseny különdíjasaként alapozta meg. A Debreceni Csokonai Színházban 2005-ben debütált, a Magyar Állami Operaházban a Pomádé király új ruhájában mutatkozott be. A Müpában a Kocsis Zoltán vezényelte Richard Strauss-operában, a Capriccióban is hallhattuk.

Froh:

Nyári Zoltán

Froh:

NYÁRI Zoltán

Nyári Zoltán Budapesten született 1970-ben. 1989 és 1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dráma szakos hallgatója volt. 1999-ben Párizsban részt vett egy drámakurzuson, 2000-ben pedig Nádor Magda magánének-kurzusán. 2001-ben a Budapesti Operettszínház társulatához szerződött. 2004/2005-ben az Operastúdió tagja volt, a Magyar Állami Operaházban a Figaro házassága Don Basilio szerepében debütált. 2005 óta állandó vendégművészként több hős- és karaktertenor-szerepben lépett színpadra.

Loge:

Christian Franz

Loge:

Christian FRANZ

Christian FRANZ a bűvös vadász Maxjaként debütált a Radebeuli Szász Tartományi Színházban. Azóta felépített széles repertoárja Mozart, Donizetti, Leoncavallo, Verdi, Wagner, Strauss, Henze és Janáček operáit tartalmazza. Fellépett többek közt a bécsi, a berlini, a hamburgi és a müncheni Staatsoperben, Bayreuthban, a New York-i Metropolitanben, a tokiói Új Nemzeti Színházban, a torontói Kanadai Operában, a berlini Deutsche Operben és a római Teatro dell’Operában. A Budapesti Wagner-napokon óriási sikerrel énekelte a Parsifal címszerepét, A nibelung gyűrűje minden tenorszerepét, valamint Trisztánt.

Alberich:

Kálmán Péter

Alberich:

KÁLMÁN Péter

KÁLMÁN Péter Pauk Annánál kezdett énekelni, tanulmányait a New York-i Manhattan School of Musicban Carelli Gábornál, Magyarországon pedig Mircea Breazunál folytatta. 1997-től a Zürichi Nemzetközi Operastúdió, majd 1998-tól a Zürichi Operaház szólistájaként hét évadon át dolgozott olyan karmesterekkel, mint Christoph von Dohnányi, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Stephan Soltesz és Franz Welser-Möst. Fontosabb zürichi szerepei: Silvano (Az álarcosbál), Belcore (Szerelmi bájital), Angelotti (Tosca), Papageno (A varázsfuvola). A világ számos országában vendégszerepelt.

Mime:

Gerhard Siegel

Mime:

Gerhard SIEGEL

Gerhard SIEGEL hangszeres muzsikusként és zeneszerzőként kezdte pályafutását, majd énekesi tanulmányokat folytatott. 1999 és 2006 között Nürnbergben drámai és hőstenorként egyaránt széles repertoárt alakított ki. 2006-tól szabadúszó. Énekelte többek közt Maxot (A bűvös vadász, Berlin), Weill A protagonistáját (Bregenzi Fesztivál), Heródest (Salome, Montpellier, Bécs, Berlin Budapest, Brüsszel), a Wozzeck Kapitányát (Madrid, Párizs, London, Stuttgart, New York/Met, Chicago), Zemlinsky A törpéjét (Berlin), Sellemet (A léhaság útja, Bécs), Sujszkij herceget (Borisz Godunov, München), Mimét (A Rajna kincse, Siegfried, Bayreuth, New York/Met, Budapest, Barcelona, Tokió). ©Claudio Hiller

Fafner:

Walter Fink

Fafner:

Walter FINK

Walter Fink 1991 óta a bécsi Staatsoper tagja, ahol napjainkig mintegy hetven szerepet formált meg, köztük Sarastrót, Ozmint, Basiliót (A sevillai borbély), Roccót (Fidelio), Kaspart (A bűvös vadász), Varlaamot (Borisz Godunov), Henrik királyt (Lohengrin), Veit Pognert (A nürnbergi mesterdalnokok), Titurelt (Parsifal), Dalandot (A bolygó hollandi) és Fafnert (Siegfried). A rangos osztrák operaház 2001-ben „Kammersänger” címmel ismerte el. Vendégszerepelt többek közt a Bregenzi Fesztiválon, Berlinben, Lyonban, Toulouse-ban, Mannheimban és Düsseldorfban. Átütő erejű Hunding- és Fafner-alakításai a Budapesti Wagner-napokon is nagy sikert arattak.

Fasolt:

Bretz Gábor

Fasolt:

BRETZ Gábor

BRETZ Gábor Los Angelesben és a budapesti Zeneakadémián tanult, ahol 2004-ben diplomázott az opera tanszakon. Három egymást követő évben egyaránt második helyezést ért el a badeni, a szegedi és a miskolci énekversenyen, 2005-ben pedig megnyerte az athéni Maria Callas Énekverseny nagydíját. Főbb szerepei: Mefisztó (Boito és Gounod), Figaro, Leporello, Banquo, Gurnemanz, Kékszakállú. Fellépett a berlini Komische Operben, a milánói Scalában, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Covent Gardenben és Sydney-ben. Dolgozott többek közt Daniel Barenboimmal, Gustavo Dudamellel, Fischer Ádámmal és Valerij Gergijevvel. ©Lilikoi Photography

Fricka:

Schöck Atala

Fricka:

SCHÖCK Atala

SCHÖCK Atala az egyik legfoglalkoztatottabb magyar szopránként négy egymást követő évben is közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékok Pierre Boulez, illetve Fischer Ádám vezényelte Parsifal-produkciójában. Fellépett már többek közt a drezdai Semperoperben, a brüsszeli La Monnaie színházban, a Theater an der Wienben, valamint a párizsi Bastille Opérában is. A Budapesti Wagner-napokon 2006 óta találkozhatunk vele rendszeresen.

Freia:

Horti Lilla

Freia:

HORTI Lilla

Erda:

Fodor Bernadett

Erda:

Fodor Bernadett

Fodor Bernadett a bécsi Zeneakadémián Gabriele Lechner növendékeként diplomázott, jelenlegi mentora Sass Sylvia. Több magyarországi énekverseny dobogós helyezettje, valamint Kodály- és Schubertkülöndíjasa. 2010-ben elnyerte a fiatal operaénekesek számára odaítélt Birgit Nilsson Emlékdíjat, s ugyanabban az évben meghívást kapott a Frankfurti Opera Walkürjébe: először Schwertleite, majd Rossweise szerepét formálta meg. A Rajna kincse Erdájaként rangos osztrák zenés színházi díjra jelölték. A Magyar Állami Operaházban 2015 őszén debütált.
©Németh Péter

Wellgunde:

Fodor Gabriella

Wellgunde:

Fodor Gabriella

Fodor Gabriella még főiskolásként mutatkozott be Britten A csavar fordul egyet című operájának Miss Jessel szerepében a Magyar Állami Operaházban, amelynek jelenleg magánénekese. A budapesti Zeneakadémia opera tanszakán 2004-ben fejezte be tanulmányait, s még abban az évben elénekelte a Budapesti Őszi Fesztiválon Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának címszerepét. Repertoárján a barokktól a kortárs zenéig dalok és oratóriumok is szerepelnek. A Budapesti Wagner-napok állandó szereplője.

Woglinde:

Wierdl Eszter

Woglinde:

Wierdl Eszter

A Magyar Állami Operaház magánénekese. Diplomáját Andor Éva és Kovalik Balázs tanítványaként a budapesti Zeneakadémián szerezte, s Gundula Janowitz, Ileana Cotrubas, Hamari Júlia, Polgár László és Helmuth Rilling mesterkurzusain képezte tovább magát. A klasszikus repertoár mellett a 20. századi és a kortárs operairodalom ritkábban hallható műveit is szívesen énekli. Évek óta fellép a Budapesti Wagner-napokon.

Flosshilde:

Kálnay Zsófia

Flosshilde:

KÁLNAY Zsófia

KÁLNAY Zsófia a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karán Temesi Mária növendékeként nyerte meg a Simándy József Énekversenyt, s ezután nem sokkal már a Szegedi Nemzeti Színházban kapott szólistafeladatot. Az énekverseny különdíjasaként Richard Strauss A hallgatag asszony című, Kocsis Zoltán által vezényelt operájában léphetett fel a Müpában, és több rangos oratórium- és operafelkérést is kapott. A Budapesti Wagner-napokon korábban Flosshilde és Rossweise szerepét énekelte.

2017. június 16. péntek 16.00

Első este

A walkür

Zenedráma három felvonásban

Német nyelvű előadás, magyar szövegvetítéssel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben

A földi világban. Siegmund, a wälsung – Wotan földi nőtől született, halandó fia – éppen ellensége, Hunding házában talál menedéket, akivel másnap fegyvertelenül kellene megvívnia. Hunding felesége, Sieglinde és Siegmund szerelemre gyullad egymás iránt, mielőtt még felismernék, hogy ők ketten ikertestvérek. Sieglinde megszerzi Siegmundnak a notungot, a legyőzhetetlen kardot. A testvérek elmenekülnek. Úgy tűnik, Wotannak sikerül az a terve, hogy egy félelmet nem ismerő hősi nemzetség révén jó irányba fordítsa a világtörténelem menetét.

Föld és ég között. Fricka, a házasság védőistensége rábírja Wotant, hogy áldozza fel a házasságtörők életét. Wotannak a lányát, a walkür Brünnhildét arra kell kényszerítenie, hogy vonja meg a védelmét Siegmundtól. Miután azonban a szerelméhez hű Siegmund nemet mond arra, hogy magát a sorsának alávetve Brünnhildével a Walhallába menjen, Brünnhilde nem teljesíti apja parancsát. Wotan haragjában eltöri a notungot. A védtelen Siegmundot megöli Hunding, őt pedig ezután Wotan döfi le. Brünnhilde elmenekül Sieglindével, aki gyermeket hord a szíve alatt.

Föld és ég között. A walkürök, Wotan és Erda kilenc lánya a világot járja, összeszedi az elesett hősöket és a Walhallába viszi őket, hogy ők alkossák Wotan titkos seregét a hataloméhes Alberich elleni, fenyegetően közeledő harcban. Brünnhilde nem Siegmunddal érkezik meg a walkürökhöz, ahogyan ők várják, hanem az állapotos Sieglindével menekül hozzájuk, nyomukban az őket üldöző Wotannal. Sieglindét sikerül biztonságba helyezni, s Wotan haragja és büntetése Brünnhildére sújt le, noha az valójában csak az ő titkos kívánságát teljesítette. Halhatatlanságától megfosztva Brünnhilde védtelen nővé lesz. Loge ismét tűzzé változik, és lángtengerrel veszi körül Brünnhildét, Wotan pedig mély álmot bocsát rá. Csak azé a félelmet nem ismerő hős férfié lehet majd, aki képes lesz arra, hogy a tűzön áthatolva felébressze és meghódítsa őt.

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Dramaturg: Christian Martin Fuchs
Jelmez- és bábterv: Corinna Crome
Fényterv: Andreas Gruter
Videó: Momme Hinrichs, Torge Moller (fettFilm)
Koreográfia: Teresa Rotemberg
Játékmester, rendezőasszisztens: Polgár Etelka, Gábor Sylvie
Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer

Siegmund:

Christopher Ventris

Siegmund:

Christopher Ventris

Wotan:

James Rutherford

Wotan:

James Rutherford

2006-ban megnyerte a Seattle-i Opera Nemzetközi Wagner Versenyét, s azóta a német romantikus operák, különösen Wagner műveinek elismert énekeseként tartják számon. A bariton énekelte Hans Sachsot (Bayreuthi Ünnepi Játékok, Bécsi és Hamburgi Staatsoper, Kölni és San Franciscó-i Opera, Glyndebourne), Wolframot (San Franciscó-i Opera) Kurwenalt (Washingtoni Nemzeti Opera), A bolygó hollandi címszerepét (Budapesti Wagner-napok), valamint Amfortast és a Hollandit az Andris Nelsons vezényelte Birminghami Szimfonikusokkal. Wagner-áriákat tartalmazó albuma is megjelent Andrew Litton vezényletével és a Bergeni Filharmonikusok közreműködésével.

Sieglinde:

Anje Kampe

Sieglinde:

Anje Kampe

Anja Kampe nemzetközi karrierje 2003-ban indult, amikor Sieglinde szerepét énekelte a Washingtoni Nemzeti Színházban Plácido Domingo oldalán. Ma már az egyik legjobb Wagner-szoprán, volt már Senta, Sieglinde, Izolda és Kundry. 2016 nyarán Sieglindét énekel majd Barenboimmal a berlini Staatsoperben, Izoldát a Grange Park Operában és Tovét a Gurreliederben Edinburghban. A 2016/17-es évadban debütál Katyerina Izmajlovaként a Kisvárosi Lady Macbethben a müncheni Staatsoperben Kirill Petrenkóval és A walkür Brünnhildéjeként Christian Thielemann-nal a Salzburgi Húsvéti Fesztiválon.
©Sasha Vasiljev

Brünnhilde:

Iréne Theorin

Brünnhilde:

Iréne Theorin

Iréne Theorin a koppenhágai Királyi Opera tagjaként a Don Giovanni Donna Anna szerepében debütált 2005-ben. Ugyanazon év decemberében és 2006 tavaszán mindhárom Brünnhilde-szerepet elénekelte a koppenhágai Ringben. Első amerikai fellépésén 2009-ben ugyancsak Brünnhildét formálta meg Washingtonban, majd a New York-i Metropolitan Operában is. A barcelonai Gran Teatre del Liceu 2014-es Ring-színrevitelében szintén Brünnhilde volt. Többek közt olyan jeles karmesterekkel dolgozott, mint Daniel Barenboim, Bertrand de Billy, Myung-Whun Chung, Christoph Eschenbach, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Lorin Maazel, Zubin Mehta, Seiji Osawa, Jukka-Pekka Saraste, Giuseppe Sinopoli és Franz Welser-Möst.
©Enrico Nawrath

Fricka:

Schöck Atala

Fricka:

Schöck Atala

Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar szopránként négy egymást követő évben is közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékok Pierre Boulez, illetve Fischer Ádám vezényelte Parsifal-produkciójában. Fellépett már többek közt a drezdai Semperoperben, a brüsszeli La Monnaie színházban, a Theater an der Wienben, valamint a párizsi Bastille Opérában is. A Budapesti Wagner-napokon 2006 óta találkozhatunk vele rendszeresen.

Helmwige:

Wittinger Gertrúd

Helmwige:

Wittinger Gertrúd

Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar szopránként négy egymást követő évben is közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékok Pierre Boulez, illetve Fischer Ádám vezényelte Parsifal-produkciójában. Fellépett már többek közt a drezdai Semperoperben, a brüsszeli La Monnaie színházban, a Theater an der Wienben, valamint a párizsi Bastille Opérában is. A Budapesti Wagner-napokon 2006 óta találkozhatunk vele rendszeresen.

Gerhilde:

Wierdl Eszter

Gerhilde:

Wierdl Eszter

Wierdl Eszter a Magyar Állami Operaház magánénekese. Diplomáját Andor Éva és Kovalik Balázs tanítványaként a budapesti Zeneakadémián szerezte, s Gundula Janowitz, Ileana Cotrubas, Hamari Júlia, Polgár László és Helmuth Rilling mesterkurzusain képezte tovább magát. A klasszikus repertoár mellett a 20. századi és a kortárs operairodalom ritkábban hallható műveit is szívesen énekli. Évek óta fellép a Budapesti Wagner-napokon.

Ortlinde:

Fodor Beatrix

Ortlinde:

Fodor Beatrix

Fodor Beatrix Pászthy Júlia növendékeként diplomázott a budapesti Zeneakadémián, majd Grazban és Bécsben képezte tovább magát. 2002-ben a Salzburgi Mozarteum 8. Nemzetközi Mozart Versenyén második, a Prága–Bécs–Budapest Nyári Akadémia versenyén pedig első díjat nyert. Számos koncertfellépése mellett elsősorban Mozart-operaszerepeket formál meg: nagy sikert aratott a Don Giovanni Donna Annájaként, majd a Figaro házasságában és A varázsfuvolában, de Richard Strauss Elektrájában is fellépett már.

Waltraute:

Fodor Gabriella

Waltraute:

Fodor Gabriella

Fodor Gabriella még főiskolásként mutatkozott be Britten A csavar fordul egyet című operájának Miss Jessel szerepében a Magyar Állami Operaházban, amelynek jelenleg magánénekese. A budapesti Zeneakadémia opera tanszakán 2004-ben fejezte be tanulmányait, s még abban az évben elénekelte a Budapesti Őszi Fesztiválon Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának címszerepét. Repertoárján a barokktól a kortárs zenéig dalok és oratóriumok is szerepelnek. A Budapesti Wagner-napok állandó szereplője. ©Artbalance Stúdió

Siegrune:

Várhelyi Éva

Siegrune:

Várhelyi Éva

Várhelyi Éva 1996-ban énekművész-tanári, majd 1998-ban Bende Zsolt, Gulyás Dénes és Kovalik Balázs növendékeként operaénekesi diplomát szerzett a Zeneakadémián. Tudását többek közt Hamari Júlia, Polgár László és Helmuth Rilling mesterkurzusain fejlesztette tovább. Nemzetközi versenyek díjazottja, a Magyar Állami Operaház magánénekese. A Budapesti Wagnernapokon már többször fellépett A walkür Siegrunéjeként.

Rossweisse:

Kálnay Zsófia

Rossweisse:

Kálnay Zsófia

Kálnay Zsófia a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karán Temesi Mária növendékeként nyerte meg a Simándy József Énekversenyt, s ezután nem sokkal már a Szegedi Nemzeti Színházban kapott szólistafeladatot. Az énekverseny különdíjasaként Richard Strauss A hallgatag asszony című, Kocsis Zoltán által vezényelt operájában léphetett fel a Müpában, és több rangos oratórium- és operafelkérést is kapott. A Budapesti Wagner-napokon korábban Flosshilde és Rossweise szerepét énekelte.

Grimgerde:

Simon Krisztina

Grimgerde:

Simon Krisztina

Simon Krisztina a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott Budapesten, majd éveken át a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1999-ben Artisjus-díjat kapott kortárs magyar zeneművek bemutatásáért. 2000 és 2002 között háromszor nyerte el a Fischer Annie-ösztöndíjat. Jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese.

Schwertleite:

Kovács Annamária

Schwertleite:

Kovács Annamária

Kovács Annamária a budapesti Zeneakadémián előbb koncerténekesi, majd operaénekesi diplomát szerzett. A Magyar Állami Operaház tagja, ahol az altrepertoár számos szerepét elénekelte már. Több európai országban vendégszerepelt, és Japánban is sokszor fellépett a Carmen címszerepében. Az operaszínpadokon olyan partnerei voltak, mint Agnes Baltsa, Renato Bruson, Jevgenyij Nyesztyerenko és Ramón Vargas. Koncerténekesi repertoárja Bachtól napjaink zenéjéig terjed.

2017. június 17. szombat 16.00

Második este

Siegfried

Zenedráma három felvonásban

Német nyelvű előadás, magyar szövegvetítéssel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben

A földi világban. Mime, a nibelung kovács felnevelte Siegfriedet, a wälsung testvérpár, Siegmund és Sieglinde elárvult gyermekét, s az összetört notung darabjait is ő őrzi. Gondoskodása azonban nem önzetlen. Számára Siegfried, a félelmet nem ismerő ifjú hős és a legyőzhetetlen kard egyaránt csupán eszközül szolgál arra, hogy megszerezze az óriás Fafner által őrzött gyűrűt és általa a világ feletti uralmat. Egy vándor – akiben Wotant ismerjük fel – szántszándékkal felszítja Mime kapzsi vágyait, és arra kényszeríti, hogy a saját fejére kössön fogadást vele. Siegfried, aki ráun nevelőapja hiábavaló kísérleteire, maga kovácsolja újjá a notungot. Mime titokban mérgezett italt készít az ifjú számára.

Másutt. A kincseket sárkánnyá változtatva őrző Fafnert kilesi a nibelung Alberich, aki vissza szeretné szerezni azt, ami egykor az övé volt: a csodagyűrűt és a láthatatlanná tevő ködsisakot. Itt is megjelenik a vándor alakját öltött Wotan, aki letette az uralkodás gondját, és a világtörténelem folyását látszólag részvétlenül szemléli. Mime elvezeti Siegfriedet Fafner barlangjához, és az ifjú ott gond nélkül megöli a sárkányt. Vére az ujjára fröccsen, s miután nyelvével hozzáér, megérti az erdei madár dalát. Tanácsát megfogadva magához veszi a gyűrűt és a ködsisakot. Alberich egyelőre hoppon marad. Siegfried most már Mimén is átlát, és ledöfi az áruló törpét. Az erdei madár ekkor megmutatja neki az utat, amely elvezeti nevenincs vágyakozása tárgyához: az asszonyhoz, Brünnhildéhez.

Föld és ég között. Wotan még egyszer utoljára kikéri Erda tanácsát, az ősanya tudása azonban kevésnek bizonyul a közelgő világvégével szemben. Wotan maga is megtapasztalhatja Siegfried, az egykor épp általa hőn várt, félelmet és törvényt nem ismerő hős hatalmát. Az ifjú, dacolva a valaha leghatalmasabb istenség ellenkezésével, utat tör magának az apja által száműzött walkürhöz, Brünnhildéhez. Megtöri a rábocsátott varázst, ő maga pedig két új érzést is megtapasztal: a félelmet és a szerelmet.

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Dramaturg: Christian Martin Fuchs
Jelmez- és bábterv: Corinna Crome
Fényterv: Andreas Gruter
Videó: Momme Hinrichs, Torge Moller (fettFilm)
Koreográfia: Vida Gábor
Játékmester, rendezőasszisztens: Polgár Etelka, Gábor Sylvie
Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer

Siegfried:

Christian Franz

Siegfried:

Christian Franz

A bűvös vadász Maxjaként debütált a Radebeuli Szász Tartományi Színházban. Azóta felépített széles repertoárja Mozart, Donizetti, Leoncavallo, Verdi, Wagner, Strauss, Henze és Janáček operáit tartalmazza. Fellépett többek közt a bécsi, a berlini, a hamburgi és a müncheni Staatsoperben, Bayreuthban, a New York-i Metropolitanben, a tokiói Új Nemzeti Színházban, a torontói Kanadai Operában, a berlini Deutsche Operben és a római Teatro dell’Operában. A Budapesti Wagner-napokon óriási sikerrel énekelte a Parsifal címszerepét, A nibelung gyűrűje minden tenorszerepét, valamint Trisztánt.

Mime:

Gerhard Siegel

Mime:

Gerhard Siegel

Gerhard Siegel hangszeres muzsikusként és zeneszerzőként kezdte pályafutását, majd énekesi tanulmányokat folytatott. 1999 és 2006 között Nürnbergben drámai és hőstenorként egyaránt széles repertoárt alakított ki. 2006-tól szabadúszó. Énekelte többek közt Maxot (A bűvös vadász, Berlin), Weill A protagonistáját (Bregenzi Fesztivál), Heródest (Salome, Montpellier, Bécs, Berlin Budapest, Brüsszel), a Wozzeck Kapitányát (Madrid, Párizs, London, Stuttgart, New York/Met, Chicago), Zemlinsky A törpéjét (Berlin), Sellemet (A léhaság útja, Bécs), Sujszkij herceget (Borisz Godunov, München), Mimét (A Rajna kincse, Siegfried, Bayreuth, New York/Met, Budapest, Barcelona, Tokió).
©Claudio Hiller

Alberich:

Kálmán Péter

Alberich:

Kálmán Péter

Pauk Annánál kezdett énekelni, tanulmányait a New York-i Manhattan School of Musicban Carelli Gábornál, Magyarországon pedig Mircea Breazunál folytatta. 1997-től a Zürichi Nemzetközi Operastúdió, majd 1998-tól a Zürichi Operaház szólistájaként hét évadon át dolgozott olyan karmesterekkel, mint Christoph von Dohnányi, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Stephan Soltesz és Franz Welser-Möst. Fontosabb zürichi szerepei: Silvano (Az álarcosbál), Belcore (Szerelmi bájital), Angelotti (Tosca), Papageno (A varázsfuvola). A világ számos országában vendégszerepelt.

Fafner:

Walter Fink

Fafner:

Walter Fink

Walter Fink 1991 óta a bécsi Staatsoper tagja, ahol napjainkig mintegy hetven szerepet formált meg, köztük Sarastrót, Ozmint, Basiliót (A sevillai borbély), Roccót (Fidelio), Kaspart (A bűvös vadász), Varlaamot (Borisz Godunov), Henrik királyt (Lohengrin), Veit Pognert (A nürnbergi mesterdalnokok), Titurelt (Parsifal), Dalandot (A bolygó hollandi) és Fafnert (Siegfried). A rangos osztrák operaház 2001-ben „Kammersänger” címmel ismerte el. Vendégszerepelt többek közt a Bregenzi Fesztiválon, Berlinben, Lyonban, Toulouse-ban, Mannheimban és Düsseldorfban. Átütő erejű Hunding- és Fafner-alakításai a Budapesti Wagner-napokon is nagy sikert arattak.

Erda:

Fodor Bernadett

Erda:

Fodor Bernadett

Brünnhilde:

Iréne Theorin

Brünnhilde:

Iréne Theorin

Iréne Theorin a koppenhágai Királyi Opera tagjaként a Don Giovanni Donna Anna szerepében debütált 2005-ben. Ugyanazon év decemberében és 2006 tavaszán mindhárom Brünnhilde-szerepet elénekelte a koppenhágai Ringben. Első amerikai fellépésén 2009-ben ugyancsak Brünnhildét formálta meg Washingtonban, majd a New York-i Metropolitan Operában is. A barcelonai Gran Teatre del Liceu 2014-es Ring-színrevitelében szintén Brünnhilde volt. Többek közt olyan jeles karmesterekkel dolgozott, mint Daniel Barenboim, Bertrand de Billy, Myung-Whun Chung, Christoph Eschenbach, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Lorin Maazel, Zubin Mehta, Seiji Osawa, Jukka-Pekka Saraste, Giuseppe Sinopoli és Franz Welser-Möst.
©Enrico Nawrath

2017. június 18. vasárnap 16.00

Harmadik este

Az istenek alkonya

Zenedráma három felvonásban

Német nyelvű előadás, magyar szövegvetítéssel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben

Föld és ég között. A nornák, Erda lányai, már nem látják a jövőt. A világfakőris darabokra törve várja a világégés eljövetelét. A sors fonalai menthetetlenül összegabalyodtak.

A földi világban. Brünnhilde útjára engedi szerelmét, Siegfriedet, hogy az újabb hőstetteket vihessen végbe. A hős eljut a Rajna-parti Gibichung-várba, amelyben Gunther és testvére, Gutrune mellett ott van féltestvérük, Hagen, Alberich ivadéka, aki Grimhildtől született. A Siegfriedtől a gyűrűt megkaparintani akaró apja Hagent eszközül használja, ám Siegfried a gyűrűt szerelmi zálogul Brünnhildénél hagyta. Hagen ezért intrikus tervet dolgoz ki. Siegfriedet feledést hozó itallal kell megitatni, hogy aztán Gunther alakját magára öltve elhozza Brünnhildét, jutalomképpen pedig feleségül vegye Gutrunét. A walkürsziklán Waltraute megpróbálja rábeszélni a testvérét arra, hogy adja vissza az elátkozott gyűrűt a rajnai sellőknek, és ezzel vegye elejét a szerencsétlenségnek. Férje szerelmi zálogától azonban Brünnhilde nem hajlandó megválni. Elrablása és elárultatása végbemegy, pontosan úgy, ahogyan azt Hagen eltervezte.

A földi világban. Alberich engedelmességet követel fiától, Hagentől, aki Guntherékben gyűlöletet és gyanakvást ébreszt a diadalmasan visszatérő Siegfried iránt. Az elárult Brünnhilde is bosszúra szomjazik. Siegfried anélkül, hogy tudná, mit tesz, nőül veszi Gutrunét.

Más helyeken. A Gibichungok elhatározzák, hogy vadászatukon Siegfriednek meg kell halnia. A rajnai sellők könyörögnek a vadászat közben hozzájuk tévedt Siegfriednek, hogy adja nekik a gyűrűt, ám ő kineveti őket. Később, amikor megpihen a férfiakkal, lassanként visszatér az emlékezete, ám Hagen ekkor hátába döfi a dárdáját. Brünnhilde megérti, mi történt, és átlát az árulókon. Teljesíti utolsó kötelességét – Siegfried holttestét elnyelik a világégés első lángjai. Brünnhilde is a tűzbe veti magát. Az istenek és az emberek birodalma megsemmisül. A Rajna kilép medréből.

Az átok sújtotta gyűrű visszatér eredeti helyére

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Közreműködik: A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán)
Dramaturg: Christian Martin Fuchs
Jelmez- és bábterv: Corinna Crome
Fényterv: Andreas Gruter
Videó: Momme Hinrichs, Torge Moller (fettFilm)
Koreográfia: Vida Gábor
Játékmester, rendezőasszisztens: Polgár Etelka, Gábor Sylvie
Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer

Siegfried:

Daniel Brenna

Siegfried:

Daniel Brenna

Daniel Brenna nemzetközi karrierje 2011-ben a Zürichi Opera Mózes és Áron előadásában kezdődött. Áron szerepét korábban a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon és a Müpában is énekelte. 2012-ben Desportes-ként debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon Zimmermann A katonák című darabjában. Ezzel a szereppel mutatkozott be a müncheni Staatsoperben és a Scalában is. Énekelt a Metropolitanben, az amszterdami Nemzeti Operában, a Stuttgarti és a Lipcsei Operában, a berlini Komische Operben és az esseni Aalto-Theaterben. Siegfriedként sikert aratott Dijonban, a Longborough Fesztiválon, Stuttgartban és Washingtonban. ©Christine Hoeflmayr

Gunther:

Oliver Zwarg

Gunther:

Oliver Zwarg

Oliver Zwarg történelemmel és neveléstudományokkal foglalkozott, mielőtt az éneklés felé fordult. 1997-ben debütált Ludwigshafenben, 1999-től a Hamburgi Opera Stúdiója, majd 2001-től a Hannoveri Staatsoper tagja volt, ma szabadúszó. Fellépett Európa nagy operaházaiban, a Bécsi Ünnepi Heteken, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az Edinburghi Fesztiválon, az amszterdami Concertgebouw-ban és a Luzerni Fesztiválon. Operarepertoárjában jelentős helyet foglalnak el Richard Strauss és Wagner művei, alakította már Telramund, Kurwenal, Amfortas és Klingsor, a Hollandi, Wotan és Alberich szerepét. Koncertrepertoárja a reneszánsztól napjainkig öleli át a zeneirodalmat.

Alberich:

Kálmán Péter

Alberich:

Kálmán Péter

Kálmán Péter Pauk Annánál kezdett énekelni, tanulmányait a New York-i Manhattan School of Musicban Carelli Gábornál, Magyarországon pedig Mircea Breazunál folytatta. 1997-től a Zürichi Nemzetközi Operastúdió, majd 1998-tól a Zürichi Operaház szólistájaként hét évadon át dolgozott olyan karmesterekkel, mint Christoph von Dohnányi, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Stephan Soltesz és Franz Welser-Möst. Fontosabb zürichi szerepei: Silvano (Az álarcosbál), Belcore (Szerelmi bájital), Angelotti (Tosca), Papageno (A varázsfuvola). A világ számos országában vendégszerepelt.

Hagen:

Rúni Brattaberg

Hagen:

Rúni Brattaberg

Rúni Brattaberg a Feröer-szigetekről származik, s a helsinki Sibelius Akadémián és a zürichi Nemzetközi Operastúdióban tanult. Mainzi, ulmi, detmoldi és berni szerződések után a mannheimi Nemzeti Színházban épített ki széles repertoárt, amelyben szerepel Fülöp király, a Gvárdián, Ramfis, Banquo, Rocco, Seneca, Kaspar, a Kormányzó, Gremin herceg és a Wozzeck Doktorja. 2013-ban Titurelt formálta meg a Metben, ahová Ochs báróként tért vissza. Énekelte Hagen, Gurnemanz, Fafner, Hunding, Sparafucile, Sarastro és Hermann szerepét Münchenben, Chicagóban és Lipcsében.

Brünnhilde:

Iréne Theorin

Brünnhilde:

Iréne Theorin

Iréne Theorin a koppenhágai Királyi Opera tagjaként a Don Giovanni Donna Anna szerepében debütált 2005-ben. Ugyanazon év decemberében és 2006 tavaszán mindhárom Brünnhilde-szerepet elénekelte a koppenhágai Ringben. Első amerikai fellépésén 2009-ben ugyancsak Brünnhildét formálta meg Washingtonban, majd a New York-i Metropolitan Operában is. A barcelonai Gran Teatre del Liceu 2014-es Ring-színrevitelében szintén Brünnhilde volt. Többek közt olyan jeles karmesterekkel dolgozott, mint Daniel Barenboim, Bertrand de Billy, Myung-Whun Chung, Christoph Eschenbach, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Lorin Maazel, Zubin Mehta, Seiji Osawa, Jukka-Pekka Saraste, Giuseppe Sinopoli és Franz Welser-Möst.
©Enrico Nawrath

Waltraute:

Anna Larsson

Waltraute:

Anna Larsson

Gutrune:

Pasztircsák Polina

Gutrune:

Pasztircsák Polina

Pasztircsák Polina énekesi teljesítményét a Simándy József Énekversenyen első helyezéssel, a Genfi Nemzetközi Énekversenyen első díjjal, valamint közönségdíjjal és három különdíjjal, a müncheni ARD Zenei Versenyen pedig különdíjjal ismerték el. Európa-szerte szerepel operaházakban és koncerttermekben, Woglindét a Budapesti Wagner-napokon kívül a Genfi Nagyszínház Ring-produkciójában is énekelte. Richard Strauss, Sosztakovics, Bartók és Kodály dalaival portréalbuma is megjelent.

1. norna:

Gál Erika

1. norna:

Gál Erika

Gál Erika a Magyar Állami Operaház tagja, a Komlóssy-díj birtokosa. 2002-ben az Erkel Színházban a Parasztbecsület Lola szerepében debütált, és ugyanabban az évben a Wagner Társaság ösztöndíjasa volt Bayreuthban. Visszatérő vendég a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon, a Carmen címszerepét énekelte a Bukaresti Operafesztiválon, vendégszerepelt Finnországban, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Japánban és Thaiföldön is. Flosshilde, Erda és az Első norna szerepében rendszeresen fellép a Budapesti Wagner-napokon.

2. norna:

Németh Judit

2. norna:

Németh Judit

Németh Judit a Magyar Állami Operaház magánénekese és a győri Széchenyi Egyetem Zenei Fakultásának adjunktusa. 2000-ig elsősorban koncerténekesként tartották számon itthon és a világ számos országában. 2000–2007-ig Bayreuthban a Lohengrinben, a Tannhäuserben és a Parsifalban énekelt, de fellépett már többek közt a milánói Scalában, a drezdai Semperoperben és a berlini Deutsche Operben is. A Liszt-díjas, Érdemes művész a Budapesti Wagner-napokon eddig Kundryt, Frickát, Brangänét és a Második nornát alakította óriási sikerrel.

3. norna:

Pasztircsák Polina

3. norna:

Pasztircsák Polina

Pasztircsák Polina énekesi teljesítményét a Simándy József Énekversenyen első helyezéssel, a Genfi Nemzetközi Énekversenyen első díjjal, valamint közönségdíjjal és három különdíjjal, a müncheni ARD Zenei Versenyen pedig különdíjjal ismerték el. Európa-szerte szerepel operaházakban és koncerttermekben, Woglindét a Budapesti Wagner-napokon kívül a Genfi Nagyszínház Ring-produkciójában is énekelte. Richard Strauss, Sosztakovics, Bartók és Kodály dalaival portréalbuma is megjelent.

Woglinde:

Wierdl Eszter

Woglinde:

Wierdl Eszter

Wierdl Eszter a Magyar Állami Operaház magánénekese. Diplomáját Andor Éva és Kovalik Balázs tanítványaként a budapesti Zeneakadémián szerezte, s Gundula Janowitz, Ileana Cotrubas, Hamari Júlia, Polgár László és Helmuth Rilling mesterkurzusain képezte tovább magát. A klasszikus repertoár mellett a 20. századi és a kortárs operairodalom ritkábban hallható műveit is szívesen énekli. Évek óta fellép a Budapesti Wagner-napokon.

Wellgunde:

Fodor Gabriella

Wellgunde:

Fodor Gabriella

Fodor Gabriella még főiskolásként mutatkozott be Britten A csavar fordul egyet című operájának Miss Jessel szerepében a Magyar Állami Operaházban, amelynek jelenleg magánénekese. A budapesti Zeneakadémia opera tanszakán 2004-ben fejezte be tanulmányait, s még abban az évben elénekelte a Budapesti Őszi Fesztiválon Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának címszerepét. Repertoárján a barokktól a kortárs zenéig dalok és oratóriumok is szerepelnek. A Budapesti Wagner-napok állandó szereplője.
©Artbalance Stúdió

Flosshilde:

Kálnay Zsófia

Flosshilde:

Kálnay Zsófia

Kálnay Zsófia a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karán Temesi Mária növendékeként nyerte meg a Simándy József Énekversenyt, s ezután nem sokkal már a Szegedi Nemzeti Színházban kapott szólistafeladatot. Az énekverseny különdíjasaként Richard Strauss A hallgatag asszony című, Kocsis Zoltán által vezényelt operájában léphetett fel a Müpában, és több rangos oratórium- és operafelkérést is kapott. A Budapesti Wagner-napokon korábban Flosshilde és Rossweise szerepét énekelte.

  • Az istenek:
    • Wotan (basszbariton): az istenek ura, a fény, a levegő és a szél istene. Pártfogolja a harcosokat, a harci avatási és áldozati szertartásokat, s háborús viszályokat kelt, így hadistennek tekinthető.
    • Fricka (mezzoszoprán): Wotan felesége, a házasság istennője, a családi boldogság oltalmazója. Gyakran szembeszáll férjével annak hűtlensége miatt, de ő az, aki arra biztatja Wotant, hogy lopja el Alberich aranyát, váltságdíjul Freiáért.
    • Freia (szoprán): Fricka húga, az szerelem, a termékenység és a szerelem istennője. Őrzi és gondozza az aranyalmákat.
    • Donner (bariton): Fricka testvére, a mennydörgés, a vihar és a vegetáció istene, akinek fő feladata az emberek védelme az óriások ellen.
    • Froh (alt): Fricka testvére, a tavasz, az eső és napfény fölött uralkodik. A Valhallába vezető szivárvány-híd őrzője.
    • Erda (alt): a Földanya, a bölcsesség istene. Wotan és Erda gyermekei a valkűrök.
    • Loge (tenor): Wotan fogadott testvére, a vészt hozó és mindennek végét okozó tűznek istene, egyáltalában a vész démona, az istenek és emberek minden bajának okozója. Ármánykodó és ravasz, Wotan tanácsadója.
  • Nornák (alt, mezzoszoprán, szoprán): Erda lányai, a sors fonalának szövői.
  • A walkürök: kisebb jelentőségű istenségek, Wotan szolgálói. A feladatuk az volt, hogy kiválasszák a csatában elesettek közül a leghősiesebbeket, és a Valhallába vigyék őket,
    • Waltraute (mezzoszoprán)
    • Helmwige (szoprán)
    • Gerhilde (szoprán)
    • Siegrune (mezzoszoprán)
    • Schwertleite (mezzoszoprán)
    • Ortlinde (szoprán)
    • Grimgerde (mezzoszoprán)
    • Rossweisse (mezzoszoprán)
  • Brünnhilde (szoprán): Wotan kedvenc gyermeke és akaratának megvalósítója. Ellenszegül azonban apjának, megmentve Siegmund életét ezért örök álom a büntetése egy tűzzel körülvett sziklán. Csak egy tisztaszívű ifjú szabadíthatja ki.
  • A Rajna sellői: ártalmatlan, provokatív szépségű, természeti lények, Erda földanya leányai, a Rajna kincsének őrzői:
    • Woglinde (szoprán)
    • Wellgunde (szoprán)
    • Flosshilde (alt)
  • Az óriások segítenek az isteneknek felépíteni új otthonukat, a Valhallát, ám amikor Wotan megtagadja kifizetésüket, elrabolják Freiát, akiért cserébe aztán megkapják a Rajna kincsét.
    • Fasolt (basszbariton)
    • Fafner (basszus): Fasolt testvére. Amikor Wotan átadja nekik Alberich aranyát, a kapzsiságtól megvakulva meggyilkolja testvérét, Fasoltot. Sárkánnyá változva egy barlangban húzódik meg kincse felett őrködve.
  • A nibelungok: a germán mitológiában óriások (trollok), Wagner szemléletében Nibelheim törpe lakói:
    • Alberich (bariton): ármánykodó törpe, Mime testvére, Hagen apja. Ellopja a sellőktől a Rajna aranyát, amelyből egy gyűrűt kovácsol magának, amelynek erejével Nibelheim felett uralkodik, és arra kényszeríti a nibelungukat, hogy óriási mennyiségű aranyat bányásszanak neki.
    • Mime (tenor): Alberich testvére, Siegfried mostohaapja. Ármánykodó törpe, aki azért vállalja Siegfried nevelését, mert reméli, hogy az ifjú összekovácsolja majd számára a varázskardot, a notungot, amellyel aztán legyilkolhatja Fafnert, a sárkányt és megszerezheti annak kincsét.
  • A völsungok: Wotan (Wälse álnéven) és egy földi asszony gyermekei:
    • Siegmund (tenor):Sieglinde ikertestvére. Az apja által mesélt varázskardok, a Nothungot keresi.
    • Sieglinde (szoprán):Siegmund ikertestvére. Hunding házában él, menekül előle. Siegfried születése után meghal.
    • Siegfried (tenor):Siegmund és Sieglinde fia, a germán mitológia szerint mielőtt anyja meghalt volna, üvegedényben a közeli patak vizére helyezte. Mime, a kovács találta meg és nevelte fel.
  • A gibichungok a Rajna-parti királyság urának, Gibich királynak a leszármazottjai.
    • Gunther (bariton): a gibichungok királya, Gibich király és Griemhilde fia. egy varázsital segítségével elkábítja Siegfriedet, aki tudatán kívül, Gutrunéért cserébe, megszerzi neki az asszonyt. Siegfried halála után megpróbálja megszerezni a gyűrűt, de Hagen végez vele.
    • Gutrune (szoprán): Gunther húga. Férjül veszi Siegfriedet, hogy segítsen bátyjának megszerezni Brünnhildét.
  • Hagen (basszus): Alberich és Griemhilde fia. Alberich parancsára azon ügyködik, hogy megszerezze a gyűrűt, ezért elbolondítja Gunthert, hogy szerezze meg magának Brünnhildét.
  • Hunding (basszus): Sieglinde férje. Miután Siegmund megölte rokonait, végez vele, ezzel magára haragítja Wotant, aki lándzsájával leszúrja
  • Erdei madárka hangja (szoprán): Fafner barlangja előtt találkozik vele Siegfried. Miután a hős ivott a sárkány véréből, megérti a madárka hangját, amely felfedi előtte Mime titkát és elvezeti Brünnhilde sziklájához
  • Kritikák, idézetek

    GALÉRIA

    Minden jog fenntartva!